A repülés Image

A repülés

A repülés

Öt ajándék – A levelek

Efezus 1:3-14

3. rész: Öt ajándék – A levelek

Üdvözöllek a harmadik, vagyis utolsó részben! Eddig megismertünk öt ószövetségi személyt, majd megvizsgáltunk öt eseményt Jézus életéből az evangéliumok alapján. Az utolsó részben öt ajándékot veszünk szemügyre, amelyet Istentől kapnak azok, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban.

Ezek a következők:

  • A Szentlélek ajándéka
  • A hit ajándéka
  • A megbocsátás ajándéka
  • Az egyház ajándéka
  • A mennyország ajándéka

1. A Szentlélek ajándéka

Mielőtt fölment a mennybe, Jézus arra kérte tanítványait, hogy maradjanak Jeruzsálemben, míg az ígéret szerint meg nem kapják a Szentlelket.

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. (Apostolok cselekedetei 1,8)

Tíz nappal azután, hogy Jézus fölment a mennybe, Jeruzsálemben kezdetét vette a pünkösd ünnepe. Az apostolok cselekedeteiben olvashatunk arról, hogy a Szentlélek pünkösdkor kitöltetett Jézus tanítványaira.

Ezt három különleges esemény kísérte:

Szél zúgása

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.(Apostolok cselekedetei 2,1–2)

Az ókorban több nyelv is egyetlen szóval írt le három különböző jelenséget: szél, lehelet, lélek. A szél a légzéshez hasonló hangot ad, csak éppen jóval hangosabban és hosszabban: „Hhhhhhhhhúúúúúú.”

János evangéliuma végén azt olvashatjuk, hogy Jézus rálehelt a tanítványokra.

Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! (János 20,21–22)

Jézus éppen azt magyarázta, mi történik majd pünkösdkor. „Ilyesmire számítsatok: felmegyek a mennybe, majd pedig rátok lehelem a lelkemet: Hhhhhúúú.”

A tanítványoknak tehát, amikor meghallották a „hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgást”, eszükbe jutott, hogy ugyanilyen hangja volt annak is, amikor Jézus rájuk lehelt, csak ez most hangosabb. Emiatt pontosan tudták, mi történik éppen: kiáradt a Szentlélek, ahogyan Jézus megígérte.

Amikor szokatlan jelenségről olvasunk a Bibliában, érdemes feltennünk a kérdést: „Hol láttam már ehhez hasonlót?” Ha pedig arra a kérdésre keressük a választ: „Hol találkoztunk a szél zúgásával vagy a lehelettel?”, a válasz egyértelmű.

Az Ószövetségben láthattuk, hogy Isten életet lehelt Ádámba. A föld porából testet formált, majd életet lehelt belé. Ádám attól vált élő emberré, hogy Isten rálehelt.

Az Ádámmal történtek rávilágítanak, mit tett Isten pünkösdkor. A teremtéskor életet lehelt Ádám testébe, és Ádám életre kelt, pünkösdkor pedig rálehelt az első hívők csoportjára (vagyis Krisztus testére), és az egyház életre kelt.

A második különleges esemény:

Lángnyelvek

Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (Apostolok cselekedetei 2,3)

Képzeld magad oda a hívők közé, amikor ez történt. Első ránézésre azt gondolhatták, valamiféle tűzgolyó vagy tűzoszlop közeledik feléjük, és minden bizonnyal nagyon megrémültek.

Ahogy közeledett, a tűzfolyó lángnyelvekké oszlott szét, mintha minden jelenlévő fején helyet foglalt volna egy kisebbfajta láng. Tehát egy lángcsóva telepedett a fejükre, de nem égtek meg!

Az Ószövetségben Isten égő csipkebokor képében jelent meg Mózesnek, de a lángok nem emésztették fel a bokrot. Pünkösd napján hasonlóképpen adta jelét annak, hogy jelen van az első tanítványok között.

Amikor megjelent a lángoló csipkebokorban, azzal a küldetéssel bízta meg Mózest, hogy vezesse ki népét a rabszolgaságból. Pünkösdkor pedig azért jelent meg lángok között, hogy küldetést adjon egyházának.

Próbáld meg elképzelni, hogy felnézel, és egy tűzgolyót látsz magad fölött. Eszedbe jut, miről van szó: Isten eljön, hogy küldetést adjon népének. A tűzgolyó lassan egyre lejjebb ereszkedik. Vajon kire fog leszállni? Péterre? Jakabra? Jánosra? Netán az összes apostolra?

Szemedet a tűzgolyóra szegezed, és látod, hogy miután kisebb lángnyelvekre vált szét, az egyik épp feléd tart! Körülnézel, és megállapítod, hogy mindenkire leszállt egy ilyen lángnyelv.

Ugye, érted? Isten Lelke mindenkire kiöntetik, aki hisz Jézusban. Nem csupán a kiváltságos kevesekre, akiket az Úr elhív szolgálatára, hanem minden egyes hívőre!

A harmadik különleges esemény pünkösd napján:

Különböző nyelveken beszéltek

Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (Apostolok cselekedetei 2,4)

A „föld minden nemzetéből” sokan összegyűltek pünkösdkor Jeruzsálemben (Apostolok cselekedetei 2,5). Amikor Isten Lelke leszállt, a tanítványok elkezdtek olyan nyelveken beszélni, amelyeket sosem tanultak. Így a világ minden tájáról érkezett látogatók a saját nyelvükön hallhatták Jézus Krisztus örömhírét.

Amikor a városban gyülekező tömeg meghallotta a szél zúgását, elindultak a hang irányába, hogy megnézzék, mi történt (Apostolok cselekedetei 2,6). Amikor odaértek, látták, hogy a tanítványok különböző nyelveken magyarázzák, mit tett Isten.

Ha aznap ott lettél volna Jeruzsálemben, bizonyára kerestél volna valakit, aki ért a nyelveden. Nos, pontosan ez történt. Egy-egy tanítványt kisebb csoportok vettek körül, így mindenki a saját anyanyelvén értesülhetett arról, mit tett Isten.

Beteljesült tehát Isten ígérete, hogy a föld minden nemzetségét megáldja, s ez mind a mai napig tart. Az örömhír, amely arról szól, hogy mit tett Isten Jézusban, minden ember számára elérhető. Isten azt szeretné, ha minden nyelven hirdetnék, és minden hívő kiveheti a részét ennek az örömhírnek a terjesztéséből.

Te kinek a nyelvét beszéled? Talán a gyerekek vagy a fiatalok nyelvét? Velük tudsz könnyen kapcsolatot teremteni? Vagy beszélsz idegen nyelveken, és tudsz más kultúrában élőkkel kommunikálni? Esetleg megtanulhatsz egy új nyelvet, és rajtad keresztül hallhatják mások a Jézusról szóló örömhírt?

Ki az most az életedben, akinek jó lenne megismernie a Biblia Istenét, aki szívesen kinyitná veled a Bibliát, ha megkérdeznéd?

Isten nem véletlenül helyezte az életedbe az ismeretségi körödet. Te vagy az, aki elviheted nekik a jó hírt arról, amit Isten tett értük.

Átvezetés

  • A Szentlélek ajándéka
  • A hit ajándéka
  • A megbocsátás ajándéka
  • Az egyház ajándéka
  • A mennyország ajándéka

Miután hallották a szél zúgását, megjelentek a lángnyelvek, és a tanítványok különböző nyelveken beszéltek, felállt Péter, és elmagyarázta, mi történt: Isten megtartotta ígéretét, kiárasztotta Szentlelkét. Azt is elmondta, miért történt mindez: azért, mert Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és Úrrá tette mindenek fölött.

Alig néhány hét telt el azóta, hogy Jeruzsálem lakosai közül sokan Jézus keresztre feszítését követelték. Péter most azt is elmondta, hogy Isten Fia volt, akit megfeszítettek.

„Mit tegyünk?” – tudakolták. Péter felszólította őket, hogy bánják meg bűneiket, változtassanak a Jézusról kialakult véleményükön, és keresztelkedjenek meg.

Mintegy háromezren fogadták meg Péter szavait, s így jött létre a hívők közössége. Amikor a Szentlélek kiáradt, sokan hitre jutottak.

2. A hit ajándéka

A hit azt jelenti, hogy elhisszük, amit Isten kijelentett, és bízunk abban, amit megígért. A Zsidókhoz írt levélből tudjuk:

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsidók 11,1)

A hit tehát tőlünk függ. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” (Apostolok cselekedetei 16,31) Hinni pedig muszáj. „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” – mondja Jézus (János 6,29).

A Bibliából azonban az is egyértelmű, hogy a hit ajándék.

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka. (Efézus 2,8)

A hit tehát egyrészt rajtunk múlik, másrészt ajándék, amelyet Istentől kapunk. Jézus arra hív bennünket, hogy higgyünk, és ezzel együtt mindent meg is ad ahhoz, hogy hinni tudjunk.

Következzen most három megfigyelés a hit ajándékáról…

A hit nem velünk született képesség

Vannak, akik születésüktől fogva sportosak. Tudom, hogy az edzés sok munkával jár, és az egyes sportágak tökélyre fejlesztése naponta sokórányi gyakorlást igényel. Mégis vannak, akik eleve sportos alkatúak, és öröm rájuk nézni például futás közben.

Nekünk, többieknek talán nem olyan szépen koordinált a mozgásunk, és bármilyen szorgalmasan igyekszünk is, sosem versenyezhetünk sportosabb társainkkal. A képzőművészettel vagy a zenével ugyanez a helyzet. Ezekkel is bárki próbálkozhat, de akadnak, akiknek veleszületett tehetségük van hozzá, míg nekünk nem igazán adatott meg ilyesmi.

Könnyű lenne azt gondolni, hogy a hit dolgában is hasonló a helyzet. „Van, aki fogékonyabb a hitre, de én nem. Szerintem én sosem tudnék hinni” – mondogatják sokan.

Rendkívül igazságtalannak tartanám, ha a hit veleszületett képesség lenne, hiszen azt jelentené, hogy Isten kiváltságos helyzetet adományozott némelyeknek, s ezért nekik könnyebb üdvözülniük – a többieknek meg szinte esélyük sincs.

A hit azonban nem veleszületett képesség. Nem valamiféle fogékonyság, amit fel kell kutatnunk magunkban.

A hit azt jelenti, hogy elhisszük, amit Isten kijelentett, és bízunk abban, amit megígért. Isten mindenki számára ugyanazt a kijelentést és ugyanazokat az ígéreteket tette elérhetővé a Biblián keresztül, tehát a hit dolgában senki sem élvez előnyt másokkal szemben.

Ha a hit nem velünk született képesség, hogyan juthatunk hozzá?

A hit Isten igéjéből táplálkozik

A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róma 10,17)

A hit azt jelenti, hogy elhisszük, amit Isten kijelentett; hitünket arra alapozzuk, amit Isten mondott. Ha Isten nem szólt volna, a hit is lehetetlen lenne. Jó hír, hogy Isten szólt, tehát hinni is lehetséges.

Mi most kinyitottuk a Bibliát, de ez sokkal több annál, mint amikor belelapozunk egy ókori könyvbe. Magát Isten szavát hallhatjuk ki belőle. A hit pedig hallásból van. Isten szava olyan, mint az élő mag: ha elültetik, kifejlődik, és a hit gyümölcsét termi.

A hit a meggyőző bizonyítékokra alapozott bizalom

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (János 20,31)

Isten nem rázza felénk az öklét a mennyországból: „Higgyetek! Higgyetek!” Egyszerűen kijelenti magát a Bibliában, és arra buzdít, hogy vizsgáljuk meg a bizonyítékokat.

Előbb megismerkedünk Jézussal, majd hiszünk benne. A tanítványai is úgy ismerték meg egyre jobban, hogy követték. Ez veled sem lesz másként. Ahogy egyre jobban megismered Isten kijelentését, odafigyelsz a Bibliából megismerhető ígéreteire, és követed őt, benned is kialakul majd a hit.

„Nem hiszek benne. Nem tudok bízni benne” – mondod. Vajon miért nem? A bizalmatlanságod bizonyítékokon alapul: csalódnod kellett az emberekben, és erre a tapasztalati bizonyítékra alapozva nem tudsz bízni bennük.

A hitünket bizonyítékokra kell alapoznunk, a Szentírás bizonyítékára. „Ezek pedig azért írattak meg…” Isten arra hív, hogy lépj ki összetört világodból, amelyben megtanultad, hogy nem szabad bízni, és tekints a Fiára, Jézusra. Arra hív, hogy fordíts hátat tapasztalataidnak, csalódásaidnak, és találj reményt benne.

Átvezetés

  • A Szentlélek ajándéka
  • A hit ajándéka
  • A megbocsátás ajándéka
  • Az egyház ajándéka
  • A mennyország ajándéka

Mi történik, ha valaki a bűneit megbánva hittel Jézushoz fordul?

Jézus elmesélte egy fiú történetét, aki eltékozolta apja vagyonát, ám végül elkeseredésében úgy döntött, hazatér apjához.

Hűvös fogadtatásra számított, ezért elhatározta, hogy majd azt mondja: „Nem vagyok méltó arra, hogy a fiadnak nevezzenek, ezért hadd legyek a cselédeid közül egy.” Úgy gondolta, talán ha az apja alkalmazásában dolgozik, ki tudja fejezni, mennyire megbánta, amit tett, és idővel visszanyerheti apja jóindulatát.

Jézus története azonban úgy folytatódik, hogy a fiú még messze járt, amikor apja észrevette, hogy közeledik, és elé sietett, hogy üdvözölje. Megölelte, megcsókolta, és örvendezett hazatérésén.

„Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” – mondja Jézus (János 6,37). Ha hittel, a bűneinket megbánva Jézushoz fordulunk, ő magához ölel, és megajándékoz Isten csodálatos megbocsátásával.

3. A megbocsátás ajándéka

A Bibliában a megbocsátás szó szerint azt jelenti: igazolás. Amikor azt olvasod: igaz vagy megigazulás, jusson eszedbe, hogy ez megbocsátást, kibékülést jelent. Azt jelenti, hogy helyreállt a kapcsolatod Istennel.

Ezt végzi el Jézus, ha hiszel benne. Megbocsát, igazzá tesz, és helyreállítja az Istennel való kapcsolatodat.

A Biblia három szempontból magyarázza a megbocsátásunkat, megigazulásunkat:

  • Kegyelemből kapjuk
  • Hit által kapjuk
  • Jézus vérének köszönhetően kapjuk

A megbocsátást kegyelemből kapjuk

Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. (Róma 3,23–24)

„Igazít meg kegyelméből” – írja Pál, arra emlékeztetve, hogy a megbocsátás ajándék. Nem az történik, hogy Isten a hitedet látva azt gondolja: „Nahát, ennek a nőnek igazán lenyűgöző a hite, ezért megbocsátom a bűneit.” A megbocsátás nem a hit jutalma, hanem ajándék, amelyet ingyen kapunk.

A megbocsátást hit által kapjuk

Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róma 5,1)

A megbocsátás Isten ajándéka, amelyhez hit által juthatunk hozzá. Olyan, mint egy kinyújtott kéz, amely várja, hogy Isten elhelyezze benne ingyen kínált ajándékát.

A hit köt össze bennünket Jézussal. A Biblia úgy festi le Jézus és a benne bízók kapcsolatát, mint menyasszony és vőlegény szövetségét.

Az esküvőn a menyasszonynak és a vőlegénynek egyaránt válaszolnia kell a kérdésre: „Akarod-e az itt jelenlévőt feleségedül?” „Akarod-e az itt jelenlévőt férjedül?” Ha mindketten igennel felelnek, létrejön kettejük szövetsége.

Mintha Isten feltette volna a kérdést Jézusnak: „Akarod-e ezeket a bűnösöket, hogy a Megváltójuk légy?” Jézus pedig a kereszten felelt: „Akarom.”

Tőled azt kérdezi Isten: „Akarod-e Jézust Megváltódul?” „Akarom” – feleled, amikor Jézusra bízod az életedet.

A hit köt össze Jézussal, és amikor már az övé vagy, minden tulajdonán osztozol vele.

A megbocsátást Jézus vérének köszönhetően kapjuk

Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. (Róma 5,9)

Isten ajándékát, a megbocsátást a hit segítségével fogadhatjuk el, ám az ajándékért Jézus a halálával fizetett.

Jézus a vérét ontotta értünk a kereszten. Ezért bocsát meg nekünk Isten. Hitre egyszerűen azért van szükség, hogy ez az ajándék a miénk lehessen.

Ne kövessük el azt a hibát, hogy a hitünkben bízunk. A hit nem más, mint Jézusba vetett bizalom. Nem az számít, milyen erős a hitünk, hanem az, hogy milyen erős a Megváltónk.

Családunk első Chicagóban töltött karácsonyán Wisconsinba kirándultunk. Fond du Lac városba érkezve megálltunk egy tónál, hogy körülnézzünk. Csontig hatoló hideg volt. A fiaim, akik nyolc-, illetve tízévesek voltak akkoriban, nyaggatni kezdtek: „Apu, rámehetünk a jégre?”

Minden szülőnek van egy automatikus válasz a tarsolyában, amikor nem igazán figyel a kérdésre. Angliában enyhék a telek, és ha be is fagynak a tavak, a jég többnyire vékony marad. Így hát azt válaszoltam, amit ilyenkor mindig szoktam: „Menjetek, de óvatosan.”

El lehet képzelni, ahogy a frissen érkezett külföldi család óvatosan lépked előre a wisconsini tó jegén a tél derekán. Figyelmesen tapogattuk lábunkkal a talajt, vigyázva léptünk mindig csak egy lépést előre, amikor egyszer csak motorzúgásra lettünk figyelmesek: egy négykerék-meghajtású kocsi hajtott át a tó jegén. Életemben nem éreztem még ilyen ostobának magam!

Nem erős hitünknek, hanem Megváltónk erejének köszönhetjük a megváltásunkat!

Átvezetés

  • A Szentlélek ajándéka
  • A hit ajándéka
  • A megbocsátás ajándéka
  • Az egyház ajándéka
  • A mennyország ajándéka

Eddig megvizsgáltuk a Szentlélek, a hit és a megbocsátás ajándékát.

Valamennyi ajándék csodálatos: a Szentlélek munkálkodik az életünkben, Isten igéje formálja a hitünket, és amikor hitünket Jézus Krisztusba vetjük, megkapjuk őt, s vele együtt a megbocsátást is.

Amikor Isten kibékít önmagával, a családjába fogad. S ezzel el is érkeztünk a negyedik ajándékhoz, amelyet minden hívő megkap Istentől: az egyház ajándékához.

4. Az egyház ajándéka

Mi jut eszedbe, amikor az egyházra gondolsz? A színes üvegablakok? A fából faragott padsorok? A hosszú, unalmas prédikációk?

A Biblia szerint…

…Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. (Efézus 5,25)

Biztos lehetsz abban, hogy Jézus nem színes üvegablakokért, fából faragott padsorokért vagy hosszú, unalmas prédikációkért áldozta fel magát. Vajon akkor mi az egyház, és miért szerette Jézus annyira, hogy önmagát adja érte?

Jézus mindössze két alkalommal említette az egyházat, viszont akkor számunkra is meghatározta annak jelentését.

Az egyház a hívők összessége minden korból és helyről

Amikor először beszélt az egyházról, Jézus az összes hívőre gondolt, bárhol és bármikor éljenek is.

Amikor Péter megvallotta hitét, Jézus így felelt:

Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. (Máté 16,18)

Jézus itt nem gyülekezetekről vagy felekezetekről beszél, hanem a hívők összességére gondol minden korból és helyről. „Építem majd fel egyházamat” – mondja, egyes számban. Egyetlen egyház létezik, amelynek tagja minden hívő és építője Jézus.

„A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” – folytatja Jézus (16,18). Fontos, hogy nem gyülekezetekre vagy felekezetekre gondol.

A világ minden tájáról hallani olyan gyülekezetekről, amelyek utat tévesztettek vagy bezártak. Ám az egyház, amelyet Jézus épít, él és jól van. Nagy része már a mennyben van, hiszen az összes hívő beletartozik, minden korból és helyről.

Az egyház a hívők helyi gyülekezete

A második alkalommal, amikor az egyházról beszélt, Jézus egyértelműen helyi közösségekre gondolt.

Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt… Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert… Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! (Máté 18,15–17)

„Mondd meg a gyülekezetnek” – természetesen nem az összes hívőnek, aki valaha élt! Jézus itt egyértelműen a helyi hívő közösségről beszél.

Az egyház szó tehát két jelentést hordoz: először is a hívők összességét jelenti, bárhol és bármikor éljenek is. Másodszor pedig a hívők helyi közösségét kell értenünk alatta, akiket Isten magához hív, hogy őt imádják, és kiküld a világba, hogy őt szolgálják.

Az egyház nem baráti alapon szerveződik, nemcsak én, te és még pár barát tartozik hozzá. Az egyházat Jézus építi: akiket magához hív, hogy higgyenek benne, azokat helyi közösségekben gyűjti össze.

Két megfigyelés az egyházzal kapcsolatban:

Az egyház központi szerepet foglal el Isten tervében

Pál írja:

Ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. (Efézus 3,9–10)

A „mennyei fejedelemségek és hatalmasságok” kifejezés az angyalokra utal, vagyis azokra a spirituális lényekre, akiket Isten teremtett, hogy imádják és szolgálják őt. Isten terve az, hogy „az egyház által” előttük is ismertté legyen az ő sokféle bölcsessége.

Mindent ezért teremtett Isten: hogy ismertté legyen bölcsessége és dicsősége. S hogyan válik ismertté? Az egyház által.

Amikor a bűnös ember újjászületik, vagyis bűneit megbánva hittel Jézushoz fordul, Isten megbocsát neki és kibékül vele, majd pedig a többi hívővel együtt összegyűlik az egyházban, nos, olyankor eláll az angyalok lélegzete, és azt suttogják: „Odanézz, mit tett Isten!”

Ha mi, hívők, bűneink és hibáink ellenére is szeretjük egymást, megbocsátunk egymásnak, és mások érdekeit a saját érdekeink elé helyezzük, az angyalok számára is ismertté válik Isten bölcsessége.

Az egyház központi szerepet tölt be Isten tervében, ezért kimondhatatlanul nagy kiváltság, ha Krisztus egyházához tartozhatunk.

Az egyházra dicsőséges jövő vár

Pál írja:

Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. (Efézus 5,25–27)

Az egyház jelenlegi és jövőbeni képe nagyon eltérő. Nézzük csak meg bármelyik gyülekezetet: láthatjuk, hogy távol van még attól, amilyennek Isten látni szeretné. Bőven akad még rajta folt és ránc. A menyasszony még nem öltötte fel ragyogó öltözékét.

Krisztus azonban minden foltjával és ráncával együtt szereti az egyházat. Ha hasonlítani szeretnénk hozzá, mi is szeretni fogjuk az egyházat. Jézus önmagát adta az egyházért. Ha hasonlítani szeretnénk hozzá, mi is szeretni fogjuk az egyházat és önmagunkat adjuk érte.

Figyeljük meg, mit tesz Jézus az egyházzal. A „víz fürdőjével az ige által megszenteli”, vagyis Isten igéje olyan, mint egy fürdő, meg lehet mosakodni benne. Ez történik velünk a közösségben: az ige tisztára mos bennünket, hogy fokozatosan, egyre tisztábban láthatóvá váljék Jézus szépsége bennünk.

Ezután arról olvashatunk, mi vár az egyházra a jövőben: „Így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (5,27)

Gondoljunk Hamupipőke meséjére, akit csúf nővérei megvetnek, mégis őt veszi feleségül a herceg. Az egyházat is megveti a világ, de az egyház Krisztus menyasszonya, akire dicsőséges jövő vár.

Jézus Krisztus dicsőségben, pompában állítja majd maga elé az egyházat. Azon a napon mindnyájan örülünk majd, hogy egyházához tartozhatunk.

Átvezetés

  • A Szentlélek ajándéka
  • A hit ajándéka
  • A megbocsátás ajándéka
  • Az egyház ajándéka
  • A mennyország ajándéka

 Eljön tehát a nap, amikor minden hívő tökéletessé válik, s ezzel el is érkeztünk az utolsó s egyben legnagyobb ajándékhoz, amelyet Isten készített számunkra.

Jézus így szólt az Atyához:

Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet. (János 17,24)

Isten legnagyobb ajándéka: önmagát ajándékozza nekünk. Eljön a nap, amikor mindenki, aki hozzá tartozik, beléphet jelenléte örömébe a mennyben.

5. A mennyország ajándéka

A bibliai történet azzal ér véget, hogy Isten új eget és új földet teremt. A Jelenések könyvében írja János:

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt… (Jelenések 21,1)

Az új ég és új föld örömei minden elképzelésünket felülmúlják majd. Isten két képpel segít megsejtenünk, mi vár ránk: egy város és egy kert képével.

Isten a népével lakik

És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. (Jelenések 21,2)

A történetnek ezen a pontján az általunk ismert történelem véget ér. A föld felperzselődik Isten ítéletének tüzétől (2Péter 3,10).

London, Chicago, Peking, Moszkva, Delhi, Dubai egyaránt eltűnik. János azonban már látja az új várost, amely a mennyből száll alá. Azonnal felismeri: Jeruzsálem! Sosem tévesztené össze mással.

Jeruzsálemnek nagy jelentősége van a bibliai történetben. Itt szállt le Isten a szentek szentjébe, hogy találkozzon népével. A régi Jeruzsálemben volt egy szent hely, ahová leszállt Isten jelenléte. Az új Jeruzsálem azonban maga a szent hely, ahonnan sosem távozik Isten jelenléte.

János hatalmas hangot hallott a trón felől:

Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jelenések 21,3–4)

János először kívülről látta a várost, majd amikor látomásában behívták a városba, gyönyörű kert tárult a szeme elé.

Az édenkert helyreállítása

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája… (Jelenések 22,1–2)

A bibliai történet egy kertben vette kezdetét, ahol három fa állt, egyik az élet fája. János nyilván azonnal felismerte ennek jelentőségét: helyreállt az édenkert, a paradicsom, és az új dicsőségesebb, mint az, amelyiket Ádámnak el kellett hagynia.

Az első részben láttuk, hogy Isten megajándékozta Ádámot és Évát otthonnal, munkával, házassággal és saját jelenlétével.

A mennyben jobb otthonod lesz

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját… a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. (Jelenések 22,1–2)

Az édenkert csodás otthon volt Ádám és Éva számára, de ott nem nőttek olyan fák, amelyek minden hónapban más gyümölcsöt teremtek!

Ezek szerint a mennyországban sosem lesz unalmas az élet, mindig számíthatunk majd valami újra. János másik képet is használ: az Úr lesz a pásztorunk, és elvezet minket az élet vizének forrásaihoz (Jelenések 7,17).

Jézussal újabb és újabb felfedezéseket tehetünk. Jelen életünk legörömtelibb pillanatai csupán ízelítők abból a boldogságból, amely az Isten által újjáteremtett világban vár majd ránk.

A mennyben jobb munkád lesz

Az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt… az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. (Jelenések 22,3–5)

Mivel is foglalatoskodunk majd a mennyországban? Istent imádjukszolgáljuk és uralkodunk. Isten azt mondja, hogy uralkodni fogunk, tehát az élet a mi irányításunk alatt áll majd.

Nem leszünk többé alárendelve az idő zsarnokságának. Nem fognak magukkal ragadni kiszámíthatatlan érzelmi hullámok és impulzusok. Nem kell többé működésképtelen kapcsolatoktól szenvednünk. És soha többé nem leselkedik már ránk a halál.

Az életünk rendben lesz, kiteljesedhetünk a munkánkban, egészségesek lesznek a kapcsolataink. Szabaddá válunk arra, hogy betöltsük Isten szándékait, és minden, amit teszünk, Isten dicsőségét szolgálja majd.

A mennyben jobb társaságban leszel

Az édenkertben egyetlen férfi és nő lelte örömét, de Isten városának kapuin át hatalmas tömeg érkezik.

János látta ezt a várost:

Fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. (Jelenések 21,12–13)

János szerint tizenkét bejárat vezet az új Jeruzsálembe. A kapuk észak, dél, kelet és nyugat felé néznek, és minden irányból özönlenek a városba az emberek: a keleti oldalról Kína, az északiról Oroszország, dél felől Afrika, nyugat felől Amerika.

János minden kapunál lát egy angyalt, s a kapuk mind nyitva vannak (21,25). A bibliai történet kezdetén a paradicsom kapuja zárva volt, kerubok őrizték lángpallossal az élet fáját. Lehetetlen volt a visszatérés Isten jelenlétébe.

Jézus azonban eltörte az ítélet kardját, a kapukban angyalok fogadják mindazokat, akik hozzá tartoznak. Minden földrészről – minden törzsből és nemzetből – özönlenek Jézus Krisztus megváltottai.

A mennyben jobban fogod ismerni az Urat

János írja:

Látni fogják az ő arcát… (Jelenések 22,4)

Ebben a városban Isten jelenléte a legnagyobb áldás. Az édenkertbe még látogatóként érkezett Isten, hogy megismertesse magát. Az új teremtésben már nem látogató lesz, hanem velünk együtt lakik majd, és láthatjuk az arcát!

Isten legnagyobb ajándéka, hogy az ő jelenlétében tölthetjük az örökkévalóságot. Ezt az ajándékot kínálja fel neked is. „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából, ingyen.” (Jelenések 21,6)

A mennyország nem kiérdemelhető jutalom, hanem ajándék, amelyet el kell fogadnunk. Jézus mindenkinek felkínálja, aki hisz benne.

A Biblia csodás hívással fejeződik be

A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! (Jelenések 22,17)

A Szentlélek és a menyasszony téged is hív. A menyasszony maga az egyház, most az ő nevében hívlak, hogy gyere, és vesd hitedet az Úr Jézus Krisztusba.

A Lélek pedig – aki nem más, mint a Szentlélek – azt mondja: „Jöjj!” Isten azt szeretné, ha te is élvezhetnéd az új teremtést. Ezért jött el Jézus a világba. Érted vállalta a keresztet, érted támadt föl a halálból. Örök életet kínál neked.

Neked pedig lépned kell. Hinned kell. El kell fogadnod, amit kínál.

Amikor megteszed, tiéd lesz a reménység, amelyről a Biblia utolsó szavai szólnak:

Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. (Jelenések 22,20–21)

Efezus 1:3-14

3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, 8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.

11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. 13 Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.

Az alábbi kérdések segítségével még jobban elmélyedhetsz Isten igéjében. Beszélgethetsz róluk valakivel, de egyedül is elmélkedhetsz rajtuk.

1Mit árul el Istenről az a tény, hogy szeretné nekünk adni ezt az öt ajándékot?
2Van-e az öt ajándék között olyan, amit még nem érzel a magadénak? Miért?
3Melyik ajándéknak örülsz a legjobban? Miért?
Next Session

Details

SCRIPTURE Efezus 1:3-14

Take the First Step to Open Your Bible

Join 35,000+ people who get ‘Open Today’. Every Wednesday you’ll get resources designed to inspire, encourage, and challenge you in opening your Bible.

This field is for validation purposes and should be left unchanged.